Bibliofil szalon

Élő könyvek - magyar klasszikusok 37. Az elején egy sztl. táblán Péterfy Jenő képével. Az előszót gróf Klebelsberg Kuno írta, Ambrus Zoltán bevezetésével.

Báró Eötvös József ( 1813 - 1871 ) elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író, publicista és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.
Politikai érdemeire való tekintettel a forradalom eredményeként létrejött első független magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterévé válaszották. Eötvös a reformok embere volt.
Irói pályáját érzelmes versekkel és színművekkel ( Éljen az egyenlőség, 1841 ) kezdte. Első jelentősebb műve a Karthausi című regény ( 1841 ) moralizáló társadalombírálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője ( 1845 ) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében ( Magyarország 1514-ben, 1847 ). Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is ( Reform, 1846, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1851 ).
Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.

Kemény Zsigmond, magyargyerőmonostori báró (Alvinc, 1814. június 22. - Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom legnagyobb alakja Jókai Mór mellett.
Regényei:
Izabella királyné és a remete, 1837-38 (töredék)
Gyulai Pál, 1847
A szív örvényei, 1851
Férj és nő, 1852 Ködképek a kedély láthatárán, 1853
Özvegy és leánya, 1855-57
A rajongók, 1858-59
Zord idő, 1862