A széki parasztember gyűjtése a publikációkban érdemtelenül szegény népi memoárirodalmat hivatott bővíteni. A műfaj eddigi képviselőitől eltérően anyaga sokrétűbb, átfogóbb, magában foglalja a falu egész hagyományrendszerét, amelyet az ahhoz kapcsolódó gazdag dallamvilággal együtt mutat be. A kilencgyermekes család fiaként édesanyjától tanulta dalait, majd pásztoroktól ostoros szolgaként. Miután összehozta a sors a magyarországi néprajzkutatókkal, mint írja, ráébredt: "hogy hát ezek biztosan nem ok nélkül jőnek, hanem itt ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, népdal". Ettől kezdve tudatosan törekedett arra, hogy visszajusson a legtisztább forrásig.
Csorba János a hagyományokba beleszületett ember szemszögéből írja le a népszokásokat, ezáltal olyan finom árnyalatokat, olyan ritka pillanatokat villantott fel, amelyek akár a szakavatott kutató számára is rejtve maradnak a passzív megfigyelés során. Nemcsak énekesként, aadatközlőként, erdélyi házigazdaként, hanem krónikásként is sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyományt megőrízze az utókor számára. Íráshoz nem szokott kézzel két vaskos füzetbe jegyezte le mindazt, amit falujáról, népéről és magyarságáról fontosnak tartott továbbadni a jövő nemzedékeinek.
Sebő Ferenc, a kötet szerkesztője a dallamanyag szakszerű lejegyzése mellett nem mulasztotta el, hogy megmagyarázza a kívülálló számára ismeretelen népi fogalmakat. Ezáltal kerek kép alakul ki a legjellegzetesebb erdélyi magyar falu hagyományairól és a legjobb széki énekesek nyomdokain haladó Csorba János előadói hitvallásáról is.
A könyv CD-mellékletét Pávai István állította össze, jórészt a saját, publikálatlan gyűjtéseiből. Ennek egy részén Csorba János énekei hallhatók, más része viszont azt a zenei környezetet igyekszik felidézni, amelyről ebben az írásban oly sok szó esik.
Képekkel illusztrált.
Eddig megtekintett könyvek
