Bibliofil szalon

Desericzky (Dezericzki, Desericius) József Incze (dezsericzai) (Diós, 1702. márc. 25. � Vác, 1763. nov. 16.): piarista szerzetes, történetíró. Nemes nemzetségből származott, melynek ősi lakóhelye Deseric (Nyitra megye) volt. A nyitrai piarista gimnáziumból 1717-ben Privigyén a piarista rendbe lépett. 1719-től gimnáziumi tanár volt Nyitrán és Vácott, 1722-tól filozófiát és teológiát tanult Nyitrán. 1727-ben pappá szentelték. Győrött tanított, majd Rómába küldték az ottani rendházba. Az itt összegyűjtött anyagokat, különösen a Vatikánban végzett kutatásait használta fel a magyarok eredetéről irt dolgozataiban. Ő fedezte föl és közölte például Julianus barát jelentését. E tárgyban tudományos vitája volt Pray György jezsuitával, melyet halála után tanítványa és rendtársa, Cetto Benedek folytatott. Nagy képzettségű pap volt és a legtudósabb férfiak közé tartozott. Rómában a Sapientia egyetemen és az Árkádia Akadémiában a neki föladott tételek fölött rögtönözte az elegiákat. Mint szónok is híres volt, különösen kitűntek Althan Mihály Frigyes váci és Erdődy László Ádám nyitrai püspökök fölött mondott gyászbeszédei. � F. m. De initiis ac majoribus Hungarorum commentaria (I�V., Budae et Pestini, 1748, 1748�1760), Dissertatio apologetica� (Pestini, 1763). Irod. Juhász Vilmos: D. I. J. élete és művei (Bp.. 191 S).